vasárnap, október 04, 2015

Toperini Kupa

Frissítettem a bejegyzésem, mert sokaknak nem tetszett, hogy azt írtam gyenge a mezőny. Ők nem értik, hogy én mire gondolok, akkor nem tudok mit csinálni, így jobb a béka béke. :)

Tegnapi nap a Magyar Sí Szövetség és a Váci Ifjúsági Sportegyesület országúti síroller versenyt szervezett, ahol hobbi kategóriában mi is részt vehettünk görkorcsolyások. 
Nem igazán éreztem az erőt az egész heti betegeskedés után, de gondoltam mozogjunk valamit, így elmentem. Rajtszámomat már átvette a Dunaguris csapat, így én tőlük kaptam kézbe a rajtszámom: 48. 

Sok ismerős arc, főleg a DunaGuri csapatból, egy futótársam a férjével - Éva és János, gyerekestül és ott volt Andi is a Kori2000 csapatból. Volt még a rajtig egy bő óránk, így beszélgettünk, begurultuk a pályát, nevettünk, néztük a sírollereseket és megállapítottuk, hogy nekünk ez a sport nem menne, mert nem csak egymást szúrnánk le a botokkal, még jó esetben pofára is esnénk hadonászás közben. :)



13:00-kor volt a rajt és mi szépen el is foglaltuk a helyünket a rajtrácson rajtvonalnál. Krétával rajzolt RAJT/CÉL. Imádtam. :) 
Visszaszámlálás és rajt. Persze mindenki kilő, mint a golyó. Tolakodás és kapkodás. Hátul maradok, mert nem vagyok hajlandó küzdeni. Senki sem figyel senkire - volna még mit "tanulni" arról, hogy figyeljünk egymásra versenyzés közben is. Ment mindenki, min a meszes, gondoltam nem futom el az elejét, így mentem szépen magamnak. Előzni lényegében úgy sem tudtam, mert olyan elvvel mentek előttem, hogy ne lehessen kényelmesen előzni. Hát haladtam magamnak, nyugodtan, majd az emelkedő végére (500 m) kicsit csökkent a lendülete sokaknak, amit az utána következő szembe fújó szél csak tetézett. A visszafordítónál csak lestem, hogy mennyire szépen kanyarodik mindenki. Mindenki csak én nem. Lelassítottam, komótosan megfordultam és szépen hajtottam magam tovább. Körforgalom nagy ívben már könnyebb volt, de nem is gyorsultam fel annyira, mert már féltem a kanyartól, majd kis lejtő és újabb körforgalom (a 4. körnél János itt jegyezte meg a hátam mögött, hogy ideje lenne megtanulni kanyarodni :D). Nagyobb lejtő, utolsó kanyar és célegyenes. Majd még ugyan ez 5x. 2 km körönként, így összesen 12 km a 6 körön. 
A második kör emelkedőjén már megelőztem a lányokat és már csak két fiú volt előttem. 

János is és Gyuri is egészen erős és nagyon technikás görkorcsolyás, így tudtam, hogy előnyt csak az emelkedőn és a szembe szélben szerezhetek magamnak velük szemben. A 4. körben megelőztem Jánost, titokban, hogy ne legyen neki ciki, a pálya egy eldugott részén. (Ezt ő mondta). :)
Az ötödik körre viszont megjött az erőm. Tudtam, hogy tudok nyerni, mert voltak tartalékaim és az emelkedőn ezeket tudtam mozgósítani, így itt megelőztem Gyurit és egy kicsit előrébb jutottam: velem volt a szembe szél. A kanyarokban nagyon figyeltem, hogy ne sodródjak ki, ideális sebességgel haladjak, mert ő ott simán vissza tudott volna előzni, ha hibázok. De minden a gondolataim szerint alakult és a végén egy sprinttel be tudtam érni a célba mindenki előtt. 

Hatalmas előnyöm van a futás miatt, mert a kondim visz előre. Azt gondolom, hogy technikailag a mezőnyben nekem van a legtöbb fejlődni valóm, de valószínűleg én vagyok a legerősebb ezek mellett. Néha van előnye a vastag lábaknak is. Ezért első lettem.

A második és a harmadik célba érkező lány nagyon ügyesen ment. Andi is és Szilvi is nagyon ügyesen görkorcsolyáznak és szívesen cserélnék velük technikai tudást. Persze gratulálok nekik ezúton is és mindenki másnak is természetesen.

Nehéz és technikás pálya volt, nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, így most keresek valakit, aki megtanít görkorcsolyázni. :)

Tegnap óta állandóan vérzik az orrom, köhögök, tüsszögök és minden bajom van. Tanulság: ne menj betegen görkorcsolya versenyre! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése