szerda, szeptember 23, 2015

Rungaroring a Hungaroringen 2.0

Nagyjából másfél éve futottam már egyszer a Hungaroringen, ami nekem nagyon nagy élmény volt akkor, aztán görkorcsolyáztam is és kerékpároztam is, de ez a futás a legjobb "buli" talán.
Véletlen fedeztem fel, hogy lesz az esemény, ugyanis épp egy szimpla Nike margitszigeti futóedzésre csekkoltam be (amire természetesen nem mentem el), amikor felfedeztem a listában ezt is és már jelentkeztem is rá! Egyedül, így csak reméltem, hogy lesznek majd ismerősök még a helyszínen.

Vasárnap gyönyörű napsütéses szakadó esőre ébredtem. Persze foghatjuk ezt arra, hogy túl korán keltem, mert már 6 óra előtt ébren voltam, hogy indulás előtt tudjak még erősíteni egyet, zuhanyozni, hajat mosni, reggelizni és időben elinduljak. 

Jó korán odaértem, átvettem a rajtcsomagot, amiben volt egy nagyon szuper színű (itt jegyezném meg, hogy véletlenül sem piros színű, ahogy azt hangoztatták az esemény méltán nagyra becsült spíkereink) póló. 


Összefutottam egy lánnyal, Ingriddel, akivel ugyan annyira nem ismertük egymást személyesen, de nagyon sok a közös ismerősünk és sok eseményen összefutottunk már, így nem voltam egyedül. Majd jöttek sorra a futóismerősök és két olyan ember is ott volt, akire igazán nem számítottam, mert két általános iskolai iskolatársamról van szó. Meglepetés és hatalmas öröm! :) 

Fotózkodás a pályán, feliratok és kockás zászló, felugrás, pózolás, nevetés, "cipősképek" tömkelege. 


Bemelegítés és gumicukor evés, majd jött a rajt, amit annyira elbeszélgettem, észre sem vettem, hogy máris indulás van! Persze elfutottam a tömeggel, de olyan jól esett, hogy nem akartam lassítani - és utolsó sem lenni. Kicseleztem a pulzusom, mert direkt otthon hagytam a pántom, hogy ne idegesítsen a szívverésem, így nem tudtam ellenőrizgetni, csak suhantam a tömeggel. Majd persze az emelkedőn belassultam, de összefutottam egy ismerősömmel, így el tudtuk egy kicsit beszélni az időt, hogy eltereljük a figyelmünk a szenvedésünkről. 
Az utolsó 1 mérföld persze lassabb lett, mint bármelyik másik része a pályának, de itt meg megálltam egy sétáló ismerőssel pár szót váltani. Nem versenyezni mentem, így hidegen hagyott a dolog. 

Ki akartam állni egy kör után, de a box utcában nem voltak "piros" pólós emberek, így nem volt lelki erőm "feladni", tehát mentem tovább. Első lejtőn visszatért minden energiám és csak száguldottam, ahol észrevettem, hogy egy instagamos "ismerőst", akivel korábban még sosem találkoztam. Jött az emelkedő és a minden energiát megadó zene: Yello - The Race. El sem hittem. Imádtam ezt a zenét! 


Majd jött Sanyosz az enegiapacsival, amiről megállapítottam, hogy nem adja, hanem elveszi az energiát, így történt, hogy a második mért mérföldemre minden maradék energiám elfogyott, de hidegen hagyott természetesen. Ekkor már a az instas ismerőssel, Olival húztuk fel egymást a dombon - ő szerinte én őt, de én csak nem akartam egyedül meghalni az utolsó kanyarban, így mondtam neki mindig, hogy "gyere, gyere, gyere" és egyszercsak átléptük a célvonalat és lehetett újra pletyizni az ismerősökkel! :) 
Nike cipőben futottam, pedig én sosem szoktam, mert fáj mindben a talpam. Biztosan nem a cipőkkel, hanem a talpammal van a baj, de gondoltam, hogy egy ilyen Nike-os eseményen mégiscsak Nike cipőt veszek fel. De nem csalódtam. Nem fájt a talpam sem és semmim sem egyáltalán. Kényelmes volt és komfortos. Azt hiszen átgondolom ezt a cipőkérdést még a jövőben. :) 
Fantasztikus esemény volt újra. Imádom a Hungaroringet! :) 
Köszönjük a fantasztikus, profi szervezést (hát ez évek meg a rutin látszott)!


Jövőre veletek, ugyanott. Remélem! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése