vasárnap, április 05, 2015

X. Böllhoff Tóparti-futóparti

Ismét bebizonyosodott, hogy nem vagyok sprinter, ellenben a lassú futás órákon keresztül tudom mosolyogva élvezni. Persze ehhez kell egy fantasztikus hangulatú futás, szuper futópartner és beszélgetőtárs, rengeteg mosoly és az a rettentő savanyú alma.

Tegnap reggel pár percig kerestem a kifogást, hogy miért is ne akarjam körbefutni a Velencei-tavat, de hét ágra sütött a nap, egy leheletnyi köd sem volt volt, felhőtlen volt az ég, nem mozogtak a fák ágai, így semmit sem tudtam kitalálni. Persze ott volt opciónak a fáj a hasam és a fáj a fejem, de ezek már általános iskolában sem működtek igazán. Felvettem hát mindenféle motiváló futóruhát és már alig vártam, hogy induljunk! ...

... és a helyszínen is hét ágra sütött a nap... :)

Találkoztam pár ismerőssel, majd 3. km-től kb. végig egy nagyon kedves futólánnyal, Timivel fogyasztottuk a hátra lévő távot , gondosan 6:30-as kilométerekkel. Ez a tempó két okból volt fontos: Timi jövőhéten futja az első maratonját, így akarta szétcsapni magát, nálam pedig a Vivicitta előtti utolsó hosszúm futása történt lényegében és szintén nem akartam túlzásba vinni és egészen fontos szempont volt az is, hogy végig tudjon a lábaink mellett járni a szánk is. Nagyon ügyeltünk, hogy percenként meglegyen a megfelelő szótagszám! :)
Gondosan átbeszéltünk mindent, hogy ki hogyan készül az első maratonra, miért, hol, családi dolgok, munkahelyi ügyek, kabátproblémák és végül hátizsákok kitárgyalása, ami vágja a nyakunkat. Ebben a laza tempóban, beszélgetve ki lehet futni a világból. Megtanultuk, hogy csokival és coca colaval nem frissítünk, így maradt az utolsó pontra csak a víz. (Jajj, de utálom én a cola-t!). Köszönöm Timinek a nagyszerű társaságot ezúton is! :)

Apropó frissítőpont! 
Ennyi vidám, kedves, mosolygós fiút és lányt, férfit és nőt még egyetlen eseményen sem láttam! Mindenki annyira kedves volt és pozitív, hogy elképesztő. Biztattak, gratuláltak és mindemellett tökéletesen koordinálták, hogy a Terülj, terülj asztalkám! tökéletesen működjön az esemény végéig. Tehát a gyorsak nem ittak meg mindent és nem ettek meg mindent előlünk lassúak elől. :)

Az utolsó 2 km-t kicsit megnyomtuk, de tényleg csak kicsit, aztán hatalmas mosollyal, kezünket a magasba tartva futottunk be a célba. Kaptunk gyönyörű érmet és gratulációt. :)

Ami még plusz volt nekem ebben a napban az az, hogy rengeteg embert örült nekem. Jó volt látni a sok sok ismerőst és megölelgetni mindenkit egy kicsit. :) Nem is gondoltam, hogy ennyien "szerethetnek" engem! Awh.

Szerettem az egészet! :)
Ezzel a 28 km-el meglett az idei 600. lefutott kilométerem, ami hatalmas öröm újra!  A terv előtt vagyok egy kicsivel, így belefér majd egy kis pihenés a Vivicitta után. :) 



Jövőre, veletek, ugyan ott! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése