kedd, március 31, 2015

A fejlődés nem jön a kanapén ülve

... és ez egészen nagy baj. Lelkesen tudnék ülni, nézni a dohányzóasztalon a virágot, szürcsölném a teát, miközben a kedvenc írónőm könyvein izgulnék és elégedetten dőlnék hátra, hogy "már megint gyorsultam, már megint fejlődtem". De ez sajnos nem így működik, pedig mennyi fantasztikus futónk lenne az országban, ha TV nézés közben lehetne komoly másodperceket gyorsulni. De ez sajnos nem így működik. 

Pedig milyen egyszerű lenne. (Én a biztos siker érdekében még fagyit is majszolnék. Egyenesen a dobozából, miközben a lecsapódó pára jeges nedvessége az ölembe csöpögne.)

De ez sajnos nem így működik. A fejlődéshez fel kell húznunk a futócipellőnket és akár hóban, fagyban, esőben, sárban, hőségben is ki kell mennünk edzeni.

Elhatároztam, hogy a hajón töltött 3 hónap csak arról fog szólni, hogy megpróbálom rendbe tenni egy kicsit a pulzusom. Tudom, hogy ilyen rövid időszaktól nem szabad csodát várni, de azt reméltem, hogy legalább a fejlődés szikrája megjelenik nálam, ami majd motivál a jövőben arra, hogy folytassam ezt a munkát. 

Túl vagyok elég sok 5 és 10 km-es versenyen, de futottam több félmaratont is, továbbá egy 5 fős UltraBalatonon és egy Velencei-tó körön. De sosem stimmelt valami. Képtelen voltam egy bizonyos tempón túllépni. Most nem arról beszélek, hogy milyen időt futottam ezeken a távokon összességében, hanem arról, hogy képtelen voltam 300 m lefutására mondjuk 5 perces ezrekkel. Ha mégis megpróbáltam, akkor halálközeli élményem volt. Tisztában voltam azzal már régóta, hogy elölről kéne kezdenem, le kéne lassulnom, kontrollálni a pulzusom, figyelni a légzésem. De mindig mindenki olyan gyors, mindig mindenki elrohant mellettem, ami engem frusztrált, így nem tudtam lelassulni sosem eléggé. Ebből adódóan nagyon magas pulzussal futottam, amiből az következett, hogy egy verseny végére "elfogytam". 

Közel 500 km-t futottam futópadon, ahova minden alkalommal úgy álltam fel, hogy nem érdekelt a megtett táv, így csupán a pulzusomat figyeltem és meghatározott időt futottam (30, 60, 90 vagy 120 percet). Siralmasan kezdtem. Korábban Marik Balázs meghatározta a pulzustartományaim, így előtérbe helyeztem, hogy 146 bpm alatt fussak minél többet. Ez pont arra volt elég a kezdetekben, hogy egy óra alatt összekocorásszak 6,5 km-t, amibe állandóan bele kellett sétálnom, mert egyből 150 bpm felett volt a pulzusom. Séta, futás, séta, séta, kocogás, séta, kocogás. Nevetségesen festhettem. Kicsit el is szomorodtam, mert nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet. Egy héten 3-4x futottam nagyon lassan mindenféle pulzusnövelés nélkül, egyszer futottam "hegyre" és egyszer "gyorsítottam". 

Szépen lassan elkezdett nőni az egy óra alatt megtett távolság 146 bpm alatti pulzuson. Fülig ért a szám. 7 km. 7,3 km. 7,5 km. 7,8 km. 8 km. 8,4 km. 8,8 km. Pillanatnyilag itt tartok és örülök, hogy elkezdtem. Hihetetlen öröm, hogy van eredménye a munkámnak. 

Elszánt vagyok és erős! Edzett és boldog! :)

Összebarátkoztam az edzőteremben egy férfival, aki hatalmas súlyokat emelgetett mindig. Kérdezte, hogy miért futok ennyit. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit válaszoljak, így csak annyit feleltem, hogy edzek az első maratonomra. Aztán rájöttem, hogy évek óta ezt csinálom ugyebár, csak minden tudatosság nélkül, de ahogy ezt kimondtam tudtam, hogy valóban itt lehet ennek az ideje. Kérdezte, hogy pontosan mikor és hol futok majd, de erre már nem igen tudtam választ adni, mert magam sem tudtam csupán annyit, hogy majd ősszel valamikor, valahol. 

Tegnap pedig beneveztem a 30. Spar Maratonra. Így - ha a csillagok is úgy akarják -, akkor 2015. október 11-én 9:30-kor ott fogok állni a 6:00-6:30-as rajtzónában. Aztán talán maratoni futónak is nevezhetem majd magam, bár ez elég nagyképűnek hangzik. :)



Még nem teljesen állt össze a fejemben, hogy hogyan fogok edzeni, hogy mi lesz a koncepció, hogy egyedül vagy Balázzsal szeretnék-e felkészülni, de szépen végiggondolom ezt. :) 

Irány a 30. Spar Maraton célja! 


“Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.”
(Helen Keller)


A felszerelésem már megvan hozzá legalább. :)
A tavalyi Spar Maratonon csapatban indultam, így váltóban futottunk, aminek ITT van a beszámolója.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése