péntek, október 17, 2014

29. Spar Budapest Maraton - RichTerminátorok váltó

Pár hónapja megkérdezte egy nagyon kedves ismerősöm, hogy van-e kedvem csatlakozni egy váltóhoz a Spar maratonon. Egyből igent mondtam, hiszen tudtam azt, hogy sem maratont, sem 30 km-t nem szeretnék futni, így jó ötletnek tűnt ott és akkor a váltózás. Így lettem a Richeter egyik csapatának a rajtoló embere és jutott rám 11,6 km futás. Több alkalommal szerettünk volna találkozni a csapattal, de sajnos nem találtunk mindenkinek megfelelő időpontot, így nem ismertük meg egymást egészen a verseny előtti péntekig, amikor is összehoztak egy "tésztapartit", amire elmentem én is, így meg volt a nagy bemutatkozás. :) 

Borzasztó izgatottan álltam ott szombat reggel a rajtnál. Nem azért, mert hosszú volt a táv, hanem azért, mert féltem, hogy az egész csapat idejét elronthatom, ha elfutom az elejét, ha lassú vagyok... stb.

Persze elfutottam az elejét. Elvitt a 3-as rajtzóna lendülete. Néztem az órát és tudatosan lassítottam 2 km után. Jól ment a futás, de végig bennem volt, hogy nehogy lassuljak, nehogy valami baj legyen, mert a csapat!...Amikor fel kellett futni a Margit-hídra, akkor már tudtam, hogy meglesz a tervezett időm, így nem okozok majd csalódást és pikkpakk a váltóponton voltam, ahol átadtam a rajtszámot a váltótársnak, ő nekem a hátizsákját. Én a rajtszámmal együtt átadtam a terhet is neki, ami rám nehezedett. Tudom, hogy ez butaság, de sajnos tehernek éreztem. :) 


Nyújtottam. Álltam a fánál egyedül és azon gondolkoztam, hogy mennyire nem vagyok egyben ettől a futástól, mert valami nagyon hiányzott ebből az egészből. Aztán másnap rá is jöttem, hogy az 'eufória'. Annak az öröme, hogy célba értem és megcsináltam. Olyan volt, mintha feladtam volna a közepén a versenyt. Tudom ilyen a csapatban futás, ilyen a váltófutás, mert itt nem érhet mindenki célba, de pont ezért nem tetszett.
Párom visszavitt a Hősök teréhez, ahol átöltöztem és szurkoltam a beérkezőknek Betti barátnőmmel. Aztán megérkezett Helga, aki a befutóemberünk volt. Nagyon fájt a térdhajlata, de tisztességesen letolta a távját, amivel a csapatot behúzta 4:00:45-ös idővel. Ügyesek voltunk és azt gondolom, hogy ez egy jó eredmény, de nem érzem magaménak. Nem vagyok csapatjátékos úgy tűnik - vagy csak rosszak a tapasztalataim erről? Nem tudom. 

Nagyon szívesen futnék még együtt a három csapattagommal - Helgával, Balázzsal és Zsolttal -, de csak egymás mellett és nem egymást váltva. 

Ettől függetlenül köszönöm nekik az élményt, mert szuperül éreztem magam velük a pálya szélén szurkolás közben, a verseny előtt és a verseny után. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése