vasárnap, január 05, 2014

BÚÉK20 - teljesítménytúra? Futva.


A születésnapi tortám majszolása közben Gyula - a kedvenc futótársam -, felvetette, hogy kezdjük az évet terepen, mert 2014. január 4-én lesz valami kemény terepfutás, amit kár lenne kihagynunk. Már ott, akkor belementem, uccu neki alapon! :) 

Aztán megnéztem a kiírást: 19,412 km, 847 m szint. Hát normális? :)

De menni szerettem volna mindenképp, mert Gyulával futva túrázni öröm és élmény. Így azon kaptam magam, hogy készítem rá a testem, lelkem.

A szüleim - nagy túrázók lévén - könnyen rávehetők voltak a csatlakozásra, így tegnap reggel hárman húztuk fel a terepcipőnket, hogy nekivágjuk az év első teljesítménytúrájának. 

Érkezés után gyors nevezés, majd igazolófüzet a zsebbe és már indulhattunk is. Hirtelen, gyorsan fel a Hármashatár-hegyre. Sok km emelkedő. Első gondolatom az volt, hogy bemelegítésnek jó lesz, de aztán rájöttem, hogy ez bemelegítésnek túl kemény terep, de azért melegedtem, izzadtam és görcsöltem. Pillanatokig úgy érzem, hogy túlöltöztem és túl sok súly van a karomon is a telefontartómban (telefon, autókulcs, zsebkendő és pénz), amitől bizonyára le fog szakadni a karom.
Gyula türelmesen kapaszkodott velem felfelé, miközben mondta, hogy most épp merre mi - lenne - látható, - ha nem volna ilyen fene nagy köd, ugyanis a látótávolság fától fáig tartott többnyire.
Persze minden felfelé eljön az én szakaszom is: a lefele. Zerge módra baktattunk a csúszós köveken, esés nélkül. Majd a fel és le különböző ismétlései után egyszer csak a réten azt mondta nekünk egy lány, hogy "innen már csak 1 km". Hihetetlenül hangzott, de tényleg így volt. Aluljáró a sínek alatt, "célegyenes". Még pár lépés erejéig kételkedtem benne, hogy jó helyen vagyok, de a virsli illata (amit nem szeretek amúgy) elárulta, hogy elértük a végpontot!
Utolsó bélyegző: a szerencsét hozó lóhere is a helyére került, majd átvettük a végén az oklevelünk és a jelvényünk.

Oklevél, jelvény, igazolófüzet, térkép...

Nagyon nagyon sokan dolgoztak ennek a túrának a zökkenőmentes lebonyolításán, ami annyira tökéletes volt, hogy elképzelni sem igen lehetne jobbat. Szuper volt a szalagozás, mindenhol egyértelmű volt, hogy merre van az arra. Az ellenőrző pontokon mindenkit azzal fogadtak, hogy boldog új évet, ami nagy erőt adott, a pecsételők mosolyáról nem is beszélve. A célban a virsli tökéletes állagú volt, pedig ilyen nagy mennyiségnél nem szétfőzni figyelmet igényelt, ami maximális volt és maga a virsli minősége is kiváló volt. A tea nem egy cukor ízű lötty volt, hanem valóban frissítő-melegítő gyümölcsös teát kaptunk a poharainkba. 
Minden elismerésem a szervezőké. :)

Gyula és én 2 óra 46 perc alatt teljesítettük a távot.
Anyukám 3 óra 45 perc alatt.
Apukám 4 óra 15 perc alatt. 

Büszke vagyok rájuk, mert kemény terep volt és végigcsinálták. :)

Szuper évkezdés terepen.

A végponton aztán találkoztunk Ancsúrral és Vandával, akik szintén szuper idővel és élvezettel teljesítették a távot. Aztán mi - még mielőtt a többiek befuthattak volna - elindultunk haza, mert már eléggé éhes is voltam és át is fáztam.

Jövőre is ezzel kezdem az évet! :) ... az ideibe pedig beépítem a Budapest Kupa teljesítését. :)


...és Kimmel Péter úr mondatával zárnám a bejegyzést: 
"Apukádat le sem tagadhatnád úgy hasonlít rád." 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése