szerda, március 06, 2013

Futóbüszkeség

Tegnap hihetetlen dolog történt velem, ami a futást illeti. Amikor végre vége lett a Real Madrid meccsnek, ahol a nyertek is két góllal - jeah, végre elindultunk futni. A többesszám a futásra ugyan nem vonatkozik, mert Emil biciklivel kísért, de a személyek számára ugyebár igaz. 
Indulásnál már ki is találtam, hogy majd hol fogok sétálni, mert addigra már biztosan nagyon el fogok fáradni. De ez a fáradtság nem jött el. Azt hiszem ez volt eddigi életem legjobb futása és én tényleg őszintén büszke vagyok rá. Biztosan sokan nem is értik, hogy hogy lehet ekkora távra büszkeséggel gondolni, de annak javaslom, hogy fussa le ezt olyan igazi Tisza-tavas szembe szélben. 7 km. :)
Mára már csak egy kis izomláz emlékeztet minderre, de ma újra megyek. Most úgy érzem, hogy fogok én még ebben az életben maratont (is) futni! :)


2 megjegyzés:

  1. Le a kalappal előtted! Én mindig is utáltam futni, és szerintem soha nem fogom rászánni magam:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh. Azóta már többet futok, többet bírok es nagyobb az elvezet. Utaltam en is futni. Nagyon. De mostmár nagyon szeretem. Hiszem, hogy csak el kell kezdeni. :)

      Törlés