csütörtök, november 29, 2012

Elmúlt 10 év, öregszünk...

Nagyon régen írtam, amire mentségem nincsen. Azt hiszem, hogy a nyárral együtt megjött a munka is - nekem -, majd az ősz...és a bejegyzések pedig csak fejben íródtak, miközben a dugóban ültem. Többször megfordult a fejemben, hogy  fel kéne vennem a gondolataim, majd legépelni azokat, de erre már soha nem vetemedtem. Nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban és a legfontosabbakról posztoltam is, mint események. De vannak amik kimaradtak... és akik kimaradtak. Pedig a legfontosabb(ak).

Talán a szeptember legfontosabb eseménye, hogy Bernivel 10 éve vagyunk barátnők! :)
Persze a mi barátságunk sem indult zökkenőmentesen! Egy olyan gyűlölettel indult, amiről nem is tudtam, hogy van. Ő azt hitte, hogy én tudom, hogy a fiú, aki tetszik nekem csókolózott vele. Nem is tudtam. Pedig, ha tudtam volna! :) Mindez 14 évesen, gólyatáborban, a Velencei-tónál. Nem is nagyon tiszta a dolog, hogy hogyan lettünk a legjobb barátnők - már gólyabálra, ami valljuk be nem sokkal iskola kezdés után volt. De akkor már náluk aludtam, hogy ne kelljen hazamennem Sződligetre. Még a sportosztályos fiúkkal kolbászoltunk bál után. Aztán - mert úgy illik és már legjobb barátnők is voltunk - meghívtam Bernit, hogy aludjon nálunk Sződligeten. Anyuci pedig káposztástésztát csinált. Véletlenül sem valami nagyon menő ételt készült, hanem csak ilyen szegényes. Aztán kiderült, hogy Berni imádja. Sok cukorral. Ez is egy kapocs lett. :) 
Pasiztunk, chat.hu-ztunk, ismerkedtünk, szórakoztunk, vodka-narancsoztunk, kibeszéltünk, leveleztünk (még mindig megvannak az órai levelezőfüzeteink), mekiztünk, moziztunk (kizárólag 18+-os filmeket), gombatáboroztunk, discoztunk... felnőttünk.
Persze ezt a barátságot csak egy évig tartottuk úgy fent, hogy osztály- és padtársak voltunk, mert én utána gimnáziumot váltottam. Ezek után már csak iskola utáni barátnők voltunk. Aztán az érettségivel kikoptunk egymás életéből. Tartottuk a kapcsolatot, de nem volt már az igazi.
Aztán lassan 5 éve mindent újra kezdtünk és újra elválaszthatatlanok vagyunk. Igaz, hogy egy közös képünk nincsen az öt év alatt (döbbenetes), de majd csak lesz az is hamarosan. :) (Készült már közös kép, de eltűnt a gépemről...).
Túl vagyunk pár pasizáson, féltékenységen, együtt járáson, párkapcsolaton és valahogy mindig ott voltunk, ha támogatni kellett a másikat. Akkor is ha falazni kellett még a tini önmagunknak és ma is, ha csak valakinek panaszkodnánk a semmiről. :)
Tehát ezt ünnepeljük az idén. Erre persze ő hívta fel a figyelmem! Ő a legjobb! :) A Leges 102-es.


Persze vannak másik legjobbak is, de ő a legrégebbi. Még nagyon régen valahol láttam felírva azt, hogy a legrégebbi és a legfrissebb barátság a legfontosabb. Hiszek ebben és érzem is. :)

Mostanság elég sok időm van gondolkozni, mert elég sokat vagyok egyedül (ez egy másik post témája lesz). Sokat gondolkoztam, hogy miért és miként kopnak ki a barátságnak hitt kapcsolatok az ember életéből, miként pótoljuk azokat az embereket, akik pillanatnyilag, életszakaszonként pótolhatatlannak tűnnek. Aztán rájöttem arra, hogy a barátnak olyannak kell lenni, amilyenek mi vagyunk. 
Kölcsönösen gondolnia kell a születésnapunkra, ha mi is ezt tesszük az ő születésnapján. Felhívnia a szürke hétköznapokon. Felhívnia egy ünnepen. Meghívnia a lakásába és elfogadnia a mi meghívásunkat. Ha meglátja a kedvenc rajzfilmfiguránkat, akkor legalább lefotózza azt nekünk, ha nem is veszi meg a különleges darabot. De ha mindez nem kölcsönös, akkor egy idő után elkopik a kapcsolat, elkopik egy barátság. Örökre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése