vasárnap, szeptember 09, 2012

A Balaton megkerülése közben...

...tegnap találkoztunk anyukámmal,  apukámmal és pár barátjukkal. Persze a Balatont nem mi, hanem ők kerülték, kerékpárral, amiből ki már csak a betegségem okán is kimaradtunk. Az eredeti tervek szerint nem akartam Siófokon sem találkozni velük, mert eléggé nehézlégzésben szenvedek a betegségem miatt, melyben a legjobb barátom az papírzsebkendő és az orrspray. De aztán megfordult a fejemben, hogy valószínűleg többet nem igen lesz arra alkalom ezzel a csapattal én is guruljak kicsit, így apával történt rövid egyeztetés után már húztam is a lábamra egy tüsszentés és egy köhögőroham között a görkorcsolyámat. :) Az indulás nehézkes volt, de aztán belejöttem a gurulásra. Rásegítettem egy kis Algopyrinnel, hogy tudjak a számon át is levegőt venni, mert a torkom még eléggé fájt... mondtam én mindig, hogy az egészségügyisek a legrosszabb betegek! :)

Földvár felé félúton hívtam Apát ismét, hogy merre vannak, így majdnem pontosan a kikötőben találkoztunk össze a csapattal. Az út szélén tartottunk egy gyors bemutatkozást a régi és új ismerősöknek, majd beültünk a kikötőbe, hogy pótoljuk az elvesztett folyadékot. Ekkor anyáék már túl voltak több, mint 190 km-en, persze nem aznap, hanem 3 nap alatt, de így is eléggé utálták már a bicikli nyergét a fenekük alatt. Apa pedig egy hős, mert erre a Balaton kerülésre elindult 7 nővel (bár ez is csak a férfiak nyanvadtságát bizonyítja, akik el sem mernek indulni egy ilyen úton :) )! A kis pihenő után együtt vettük célba Siófokot, ahol ismét jött egy frissítési pont a kedvenc helyünkön, ahol isteni málnaszörpöt lehet inni. Mindenki málnaszörpözött a lányok közül, így valószínűleg mi voltunk aznap a legnagyobb málnaszörpös csapat! Mi Emillel halat ettünk, de a többiek gondoskodtak a szénhidrát utánpótlásról is, mert fogyott az asztalnál lángos is és palacsinta is. Aztán indulni kellett tovább, mert a sereghajtó az parancsolta, aki Apa volt. Minket hazakísértek, mert már nem akarta Emil folytatni az utat, így inkább napoztunk délután a teraszon.

A balatonföldvári kikötőben mi - apával és anyával

Anya hívott 6 óra körül, hogy már Balatonkenesén söröznek, ami azt jelentette, hogy visszaértek a kiindulási pontra! Nagyon nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen nagypapa és nagymamaként ülhetnének egy helyben otthon is akár, de ők inkább két keréken járják az országot. :) 

Legközelebb mi is velük tartunk - remélem a Fertő-tó körül! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése