hétfő, augusztus 27, 2012

Blogolás a pótolhatatlan pótolnivalóról

Az augusztus mindenkinek a pihenésről, nyaralásról szól, melyet összeköt a láblógatással. Külsőleg látszólag ez nálunk is így van, én mégis olyan fáradt vagyok, mintha legalább egy sok hetes ügyeleten lennék túl. Érteni értem a fáradtságom, de pillanatnyilag nem szeretem. 

A mai este folyamán túl vagyok négy adag ruha kiteregetésén, mely mellett desszertként kivasaltam 37 db pólót, 3 db hálóinget, 3 db inget, 7 db nadrágot, összepárosítottam több tucat zoknit és összehajtogattam egy halom boxer alsót. Ezek mellé jöttek még a konyharuhák, kötények és kéztörlők, a szépen felhengerelt törölközőkről nem is beszélve. Minden nem panasz, csak nálam ez az előkészület a nagytakarításra. Most gondolhatja a sok kiváló háziasszony olvasóm (szerintem nincsen is ilyen :D), hogy trehány vagyok, pedig az ismerőseim közül egy lányra sem tudnék rámutatni, akkor dolgosabb nálam, ami a házimunkát illeti, de olyan sok esemény és dolog volt mostanság, hogy nem tudtam soha utolérni magam. A sok vendégről nem is beszélve, akik miatt halmozódtak a törölközők és az ágyneműhuzatok. 

Augusztus első hétvégéjén Évikét férjhez adtuk. Persze nem én, hanem a szülei. Így Évike, már nem Udvardi, hanem Mátyás, így valószínűleg soha nem fogom őt megtalálni a facebook-on. Nincsen nagy tapasztalatom az esküvők terén, mert egészen kevés esküvőn voltam életem folyamán, de ilyen jó lagzin még soha nem voltam. Meglátásom szerint minden tökéletes volt. :) (Talán a főtt hús hiányzott a leves után - ugye Marika?! :)). Emil is és én is jól éreztük magunkat, de ettől függetlenül reméljük és kívánjuk, hogy ne legyen több ilyen alkalom az Udvardi családban. :) Évike gyönyörűségesen szép volt, mosolygós és felszabadult, amihez őszintén gratulálok neki, hiszen mindenki csak őt figyelte, amitől én biztosan zavarban lennék. 

Mátyásék

Másnap reggel könnyen ébredtem, zuhanyoztam, összepakoltam és már el is indultunk haza, de nem zökkenőmentesen, ugyanis nagyon rosszul lettem valamiért. Nem voltam másnapos, nem ettem sokat, nem történt semmi egetverő dolog, mégis az út szélén guggoltam hosszú perceken át hányva. Aztán aludtam hazáig, miután átléptük a határt. Persze ez a vasárnap így máris el volt szúrva, így már nem mentünk le a Balatonra sem, hanem egész nap aludtam, feküdtem, vergődtem. Persze senki másnak nem volt semmi baja, így ezt betudom a paleolit étkezés és a lakodalmas étkezés találkozásának, mely megviselte érzékeny bensőmet.
Azért hétfőn megkezdtük az egy hetes balatoni nyaralásunkat, mert addigra olyan állapotba kerültem, hogy kibírtam az utat az anyósülésen Siófokig. Az egész hét olyan nyugodalmasan telt, így nem volt túl sok esemény, egy kertipartit leszámítva, amit a szomszédaink szerveztek. De arról meg szintén nincsen túl sok írnivaló. 
DE! De! de! Mégiscsak volt esemény, hiszen meglátogatott minket Norbi és Berni, akik Zamárdiban töltötték rendes éves szabadságukat! :) Ettünk, ittunk, mulattunk velük is egy kicsikét. 

Berni és Norbi

Eltelt a hét, majd ismét munkába álltunk, mellette megkezdtem spanyol nyelvtudásom felépítését is. Alapvetően az első észrevételem az, hogy mennyire borzasztóan anti-kommunikatívak az emberek. Mi, egy Réku nevű lányzóval pillanatok alatt összebarátkoztunk és beszélgettünk, még a többiek 5 nap után is csak ültek egymás mellett megkukulva és néztek maguk elé. Szörnyű, ki is nevettük őket. Aztán rájöttem, hogyha szeretnék velük kommunikálni, akkor sem igazán tudok, mert nem képesek rá, nem azok az ismerkedős típusosok. Zsolt, a tanárbácsi kedves, aranyos, bár nem tanártípus - szerintem, így nem tudom megállapítani, hogy milyen nyelvtanár (meg azért sem, mert még sosem voltam kapcsolatban normális nyelvtanárral). Tehát a reggeleimet spanyol tanfolyamon kezdtem az elmúlt két hétben. :) 


Aztán jött Emil születésnapja és jött Manci is. Sok sok egyéb vendéggel. Folyamatosan sütöttem, főztem, mosogattam és pakoltam. Etettem és itattam. Elfáradtam és elegem lett.
De azért voltak nyugodt és szép pillanatok, melyhez hozzátartozott a pancsolás a pocsolyameleg Balatonban és az első siófoki esténk, amikor Szilveszter barátaival sütögettünk a teraszon. :) 

Grózi, Puci, Manci és Én

Emil születésnapjára készült torta (hajnali keléssel) és persze volt ajándék is, de ez egy külön post témája lesz. A szomszédainkkal töltöttük ezt a nagy napot, áthajóztunk Balatonfüredre, ahol még tartanak a borhetek. Ők kóstoltak, én pedig ettem mindenféle antipaleo terméket, hogy teszteljem testem tűrő és befogadóképességét. :)

Balatonfüreden

Mindenben a legjobb, hogy volt lehetőségem bemutatni Emilnek a legjobb barátomat és látszólag szimpatizálnak egymással, bár egyikükkel sem vitattam még meg, hogy mit gondol a másikról, de már így is pozitív az esemény! :) 

Az utóbbi egy hónapnak viszont a csúcspontja a tegnapi nap volt, szintén a Balatonon, ugyanis meglátogatott minden régen látott barátnőm, régen látott kisfiával és férjével! :) Annyira jól éreztem magam, hogy el sem tudom mondani. Egész nap iszapoztunk, saraztunk, futottunk a vízben, ugráltunk... este pedig altatás nélkül hatalmasat aludtunk. Persze ők már otthon, mert vacsora után hazafelé állították be az autó elejét, de fantasztikusan éreztük magunkat! :) Remélem, hogy hamarosan megismételjük! :) Köszönöm nekik ezúton is a csodálatos szombatot, a sok pancsolást, az altatást, az etetést, a sütést és főzést a sok segítséggel, a kutyázást és a sok közös fotót! 

2 megjegyzés:

  1. Csak alig van időm írni...pedig sok a gondolat és a történés. :(

    De azért köszönöm. Olvaslak ám én is téged! :)

    VálaszTörlés