szombat, június 16, 2012

Neked mi a kedvenc nyári ruhadarabod?

Tisztán emlékszem, hogy a tini éveim elején nagyon haragudott rám Apa az öltözködésem miatt és ennek általában minden nap hangot is adott, de nem sokszor, csak reggel, délben és este. Pedig nem voltam sem punk, sem rocker és még csak slamposan sem öltöztem, holott ekkor még hip-hop vér csordogált az ereimben a tánc miatt, de nem voltam cicababa sem, aki kihívó X-ites műszáldresszben feszített volna a gimnázium folyosóin. A probléma azzal volt, hogy a 40 °C-os nyári melegben is hosszú nadrágba és edzőcipőbe jártam. Akkoriban magamnak sem vallottam be, de eléggé szégyelltem a tánc abbahagyásával felszedett kilogrammokat, ráadásul az összes barátnőm szép volt és vékony, így ez sem könnyítette meg a dolgom. Apa mindig mondta, hogy vegyek már fel egy rövidnadrágot, de én hajthatatlan voltam. Ráadásul olyan hófehérek voltak a lábaim is, hogy szó szerint utáltam a saját lábaimat csupán a színük miatt, de ez is az ördögi kör része volt: nem vettem fel rövidnadrágot, mert fehérek voltak a lábaim, de a lábaim fehérek voltam, mert nem vettem fel rövidnadrágot.
Ma már azt gondolom, hogy nevetséges voltam a hosszú takaró nadrágjaimban, de az időt nem tudok visszaforgatni, hogy lecseréljem miniszoknyára és kis pántos szandálokra minden ruhadarabomat.
Pár éve a kezembe került egy fotó, amin 13 éves lehetek és épp egy táncos fellépésre mentünk nővéremmel és a barátnőjével. Top van rajtam a fényképen, így kilátszik a szépséges hasam, amit a tánc abbahagyásával igen gyorsan elvesztettem, de már azon a képen is hosszú nadrág volt rajtam és emlékszem, hogy rettenetesen irigykedtem a gyárilag természetesen vékony combú táncos társaimra, akik előszeretettel viselték a legrövidebb nadrágokat, amit valaha megvarrtak.
Aztán nem tudom, hogy hol és mikor, de valamikor fordult a kocka és már már az elven, hogy minél szűkebb, minél kisebb annál jobb. Persze ehhez el kellett érnem, hogy a testsúlyom mindig 60 kg alatt legyen, de ez egy teljesen másik post témája lehetne - hogyan tartsuk meg a számunkra ideális súlyunkat?
A kedvenc ruhadarabjaimnak nincsen pántja - jelenleg. Tavaly vettem meg az első pánt nélküli ruhámat, mert a mellméretem mostanra érte el azt a méretet (csökkenés útján), hogy nem érzem magam kellemetlenül ezekben. Nagyon sok miniruhát beszereztem már, aminek nincsen pántja, így végre akár egész nap lehetek bennük a napon és akkor sem vagyok tele pántnyomokkal. A legkedvesebb ilyen darabom talán egy a Promod-ban vásárolt kezes-lábas ruha...


Ha szín alapján kell választanom, akkor a fehér, mert az nagyon szép a barna bőrön. :) Idén a kedvenc ruhám - ami már évek óta áll a szekrényben, de nem hordtam a dekoltázsa miatt - egy fehér térdig érő tejeslány ruha. Akár minden nap fel tudnám venni annyira megszeretettem, de itt a hétköznapokon túl elegáns, a hétvégékre pedig túl fehér.Szellős, takaró és mégis lányzós. Talán, ha ki kéne vennem a szekrényből egy ruhát, mint a kedvencem, akkor ez lenne az a mai napon:

Ezek után pedig be kell, hogy valljak valamit: 25 °C felett legszívesebben mindig bikiniben lennék papucs nélkül, hogy a forró homok égesse a talpamat! Persze ezt nem mindenki élvezi, így túrabakancsban napozik, hiszen csak megszokás kérdése és lehet, hogy neki ez a kedvenc nyári ruhadarabja...


1 megjegyzés:

  1. Fiatalkoromban én csőnadrágban, pumacsukában és halálfejes cuccban nyomtam nyáron is. :o) Azóta se értem, hogy nem főttem meg benne. :o)

    VálaszTörlés