csütörtök, június 21, 2012

Mi volt a legeslegjobb a nyári vakációban gyerekkorodban?


Amikor elolvastam a heti témát, akkor azt gondoltam, hogy erről egészen silány kis bejegyzés fog születni, de aztán rájöttem, hogy az én nyaraim annyira szabadok és felügyelet nélküliek voltak, hogy ma sem tudnék jobbakat elképzelni. Nincsen kifejezetten emlékezetes nyaram, nem tudok egyet sem kiemelni, hogy Na, ez volt az igazi nyár, hanem minden időszak és nyári szünet emlékezetes valamiért… vegyük szépen sorba őket.
Általános iskola alsó osztályaiba járva teljesen mást jelentett a nyár, mint amit ma gondolok róla. Akkor azt jelentette, hogy Szandival egész nap barbie-zhatunk, nintendózhatunk, kismacskázhatunk, miközben a nagymamája főz nekünk lelkesen mindenféle finomságot. Ahogy anya kitette a lábát, én máris a szomszédban voltam. Délutnonként kint bicikliztünk az utcánkban (szigorúan saroktól sarokig szülői utasítás alapján, bár 3-4. osztályban már mehettünk háztömböt is!). Sokat homokoztunk, amitől koszcsík volt a nyakunkon estére. Szerintem azóta sem volt koszcsík a nyakamon szerintem. Olykor királylánynak öltöztünk és kiültünk az ablakba, ahonnan néztük az alattvalóinkat… hmm.

Persze volt nagy családi balatoni nyaralás is! Vonattal mentünk Szántódra. De élveztem! Becsomagoltam az összes Barbie babám (azt hiszem Kennek pont ott tört el a nyaka), pónilovam, óriáslabdát és gumimatracot. Szerintem akkor voltunk először és utoljára 4-esben a Balatonon! Még Mama és Inci is lejött az első napra, majd este haza is mentem azzal az úrral, akié a nyaraló volt. Istenien éreztem magam! Kirándultunk Tihanyba is, amire azóta is emlékszem (főleg, amikor pisiltem a bokor mögött, mert apa megörökítette még fotón is, ahogy anya segít nekem pucsítva). Minden nap strandoltunk, vízibicikliztünk, lángost ettünk és főtt kukoricát, halászlevet és fagylaltot a kikötőben. Már akkor is imádtam a Balatont!

Aztán jöttek a nyári iskolai táborok, amik a családi nyaralások rovására mentek, hiszen kettőre nem futotta. Rengeteg élményem van azokból a táborokból is, de talán a legemlékezetesebb az a káptalanfüredi táborozás volt, mert azt a tábort bezáratta az ÁNTSZ miután hazaértünk. Persze ez sem a bezáratás miatt volt emlékezetes, hanem Szasza miatt, aki egy helyi fiú volt és minden lány szerelmes volt belé (jelzem voltunk van 9 évesek). Megnyertem a limbó-versenyt is! Volt még egy nyári tábor, de arra már nem emlékszem, hogy milyen volt. Abból a legemlékezetesebb pillanat talán az, hogy nagyon összevesztünk az alattunk alvó lányokkal, mert leesett tőlünk hozzájuk pezsgőtabletta, aminek nem voltak boldogok, mert reggelre szétpezsgett az ágyban. Arra emlékszem, hogy Franci és Ancsi aludt alattunk, de arra már nem emlékszem, hogy én kivel aludtam az emeleten, Pannával talán? Ancsival persze azóta barátnők vagyunk és alig várom már, hogy jöjjön hozzánk eg hétre látogatóba (amit remélek, hogy ő is nagyon vár már).

Minden nyáron Mariann – unokatestvérem mamáéknál nyaralt, ahol én is töltöttem nagyon sok időt. Persze ez nem olyan volt, mint a pesti gyerekeknek, hogy leutaznak a nyári szünetre vidékre, hogy megnézzék milyen egy csirke közelről, amikor kapirgál, ugyanis mamáék háza 10 házzal volt arrébb, mint anyáéké. Tehát Mariann Sződligeten töltött mindig egy-két hetet, de inkább kettőt. Ő volt a legjobb barátnőm akkoriban, akivel hajnalig lehetett beszélgetni mindenféléről, de mama mindig leszúrt minket már éjfél körül, hogy aludjunk, mert ő már kialudta magát, de mi ezen mindig csak jót nevettünk. Sátrat építettünk, hintáztunk, tojást szedtünk a tyúkólban, borsót fejtettünk, pudingot- és dinnyét ettünk, sütit sütöttünk, boltba jártunk, kézműveskedtünk. Persze ezek sok sok évet foglalnak magukba, mindez nem egy év alatt történt. De ezekben a nyarakban a legjobb az volt, amikor Papával a patakra mentünk vagy tápért a csirkéknek a Dunai fasorra. Mariann emlékszel ezekre?

Minden nyáron fellépések, mert ugyebár táncoltam: Váci Világi Vigalom, augusztus 20., miegymás. Táncpróbák, bár ehhez olykor egészen lusta voltam nyaranta, de a divat show-t soha nem felejtem el, mert azt a nyarat őszintén élveztem. Ekkor ismertem meg Dórit, akiről aztán elfelejtettem, hogy ismerem, de később emlékeztetett rá.
Még idősebb lettem és a baráti társaságom kibővült vagy inkább lecserélődött? 7. osztályban már a másik osztályba járó fiúkkal barátkoztam, ők voltak a B-sek. A lányok pedig akik szintén velük barátkoztam egy évfolyammal fölöttünk jártak. Így lett Gini a barátnőm! Aztán a nyaraink nagy részét biciklizéssel, sátorozással és Duna-parti sétákkal, „piknikezéssel” töltöttük. Hogy mi ezt mennyire élveztünk akkoriban, bár talán ma sem lenne másképp! Csentünk Metaxát Giniék hűtőjéből, a fiúk persze már cigiztek ilyenkor, de Én nem próbáltam ki továbbra is, aminek még ma is örülök, de hát nem láttam értelmét, nem éreztem, hogy akkor menőbb lennék, így hát ez maradt. A 7. osztály utáni nyáron szerintem többször aludtam a Giniéknél, mint otthon. Olykor a nappaliban, olykor az emeleten, sokszor pedig sátorban a kertben, amiből nem maradhatott ki Szofi és Zoli sem. Ginával elválaszthatatlanok voltunk akkor, még volt egyforma ruhánk is, amit a lengyel piacon vettünk. Minden nap kivettünk valami jó filmet a videotékából, amit aztán nevetve vagy rettegve néztünk végig. Pl. a Cannibal Holocaustot több alkalommal is végignéztük, pedig ma már nem nézném meg szívesen. Gini! Neked milyen emlékeid vannak a nyarainkról? … vagy amikor kiakadtál, mer megharapott engem egy kutya és csak nevettem rajta?
Biztosan sokan olvassátok a blogomat, akikkel a nyarakat átéltem, köszönöm nektek! :)
...és egyben talán meg lehetne köszönnöm a sződligeti gyermekjóléti szolgálatnak is, mert nagyon sok nyári programot szerveztek akkoriban. Minden héten volt kirándulás, a többi napon pedig délelőttönként vagy sportprogram, vagy kézműves foglalkozás. Helyszínnek pedig a katolikus egyház szolgáltatta a parókiát. Nem voltunk vallásosak és nem vettünk részt a reggeli imán sem a templomban, mégis szívesen láttak mindenkit és a papokat a barátainknak tekintettük. Szaniszló atya azóta is sokszor az eszembe jut. Itt kaptunk mindig valami szendvicset, volt víz és üdítő, így nem hagyták, hogy a helyi gyerekek elkallódjanak. A legjobb falusi program volt akkor nekünk! Ez volt a Vidám Lurkók klubja, aminek a nevét még mi találtunk ki korábban és ez a program tovább vitte, de Brigi, Anita, Barbi és Lenke néni már egy másik post története lesz!
Azt gondolom, hogy nem feltétlen kell felügyelni egész nap a gyereket, nem feltétlen kell tudni, hogy merre jár, mit csinál, bár én csak abból tudok kiindulni, hogy velem soha nem történt semmi baj és egészen sok ellenpélda van erre. Imádtam a nyarakat akkoriban (is) és nem cserélném a nyári élményeimet semmire sem el! Pedig nem jártunk a Horvát tengerpartra, de még a Balatonra sem, mégis élményekkel teli nyarakat tudhatok magaménak!

Már nem is értem, hogy a felelevenített 14 év nyaraiba hogy férhetett bele ennyi program...! :)

4 megjegyzés:

  1. Naná, hogy emlékszem! Meg arra is, hogy felmásztunk a diófára és apud meg mérges volt ránk emiatt. De jó is volt... Friss kalács kakaóval... Emlékezetes nyarak voltak. :)

    VálaszTörlés
  2. Jajj Mariann és még mennyi mindent kihagytam... de hát én sem győztem karakterrel! :)

    VálaszTörlés
  3. káptalanfüreden én is jártam, igaz akkor még uttörőtáborként funkcionált és NDK-beli fiúktól voltunk elájulva :))

    VálaszTörlés
  4. Mi meg a táborvezető fiától. :D

    VálaszTörlés