csütörtök, június 21, 2012

Itt maradnék örökre

Valószínűleg nehéz lenne elmagyaráznom bárkinek is, aki még nem járt itt, hogy miért szeretem ezt a szigetet, de megpróbálom, hátha megérti mindenki, hogy miért nem akarnám soha többet elhagyni - ha lehetne.

Nem igazán a nyaralós dolgokra akarok kihegyezni ezt a dolgot, hiszen nyaralni bárhol lehet. Fel lehet ülni a repülőre és el lehet repülni Thaiföldre, le lehet autózni a horvát tengerpartra, hajóra lehet szállni és bejárni a földközi tengert. Ezeken a helyeken megkapja az ember a luxust, a napfényt, a csillogást. Lebarnulva, fényképekkel teli hátizsákkal haza lehet térni és várni a következő utazást. Persze mindez fantasztikus, mégsem akarunk ezeken a helyeken élni. Én olykor éreztem, hogy egy olasz tengerparton el tudnék éldegélni, de aztán rájöttem, hogy nem tudnék, nem akarnék és nem is élvezném, de ehhez kellett, hogy megtapasztaljam a Canario életérzést!

Itt senki sem siet sehova, ráadásul a napi szieszta szent és sérthetetlen. A szárazföldről érkezőknek egy furcsa és szokatlan, hiszen az ügyintézés ettől elég nehézkes és minden olyan "ejj, ráérünk arra még" felfogás szerint működik. Először furcsa volt, hogy rohanjunk az önkormányzatra, mert csak délig dolgoznak, ma már teljesen normálisnak gondolom ezt. Hiszen déltől szieszta, aztán délután háttérmunka zajlik, nem lehet mindig az ügyfelekkel foglalkozni!
Mindenki segítőkész - egy-két betelepült idiótát kivéve, bár a nyelvtudás elég nagy akadály, mert a kanári csak spanyolul beszél általában, csak pár szót németül/angolul, de bármit elmagyaráznak bárkinek és mutogatnak kézzel lábbal is akár. Tudják, hogy a turizmusból kell élniük, így az első a turista! Ha beszélsz pár szót spanyolul, már olyan boldogok tőle, hogy madarat lehetne velük fogatni. Egyenesen papagájt! :)
Mindig mindenki mosolyog és elismerően néz rád, legyen az fiatal, öreg, férfi vagy nő. Ha biciklivel megyek a járdán, akkor mosolyogva állnak félre és mutatják az utat, általában még köszönnek is. Meglehet, hogy ezek német vagy angol turisták, de akkor is ilyen a légkör. Ha a boltba magam elé engedek a mérlegnél valakit, akkor hosszasan mosolyogva köszöngeti, ha leveszek egy kisgyereknek a polcból egy magasan lévő gabonapelyhet megköszöni és mosolyog. Nálunk az építkezésen dolgozó munkások füttyögnek az ember után, a füttyük mellé pedig trágárságokat mellékelnek a szavaikon keresztül, addig itt a fiúk, ha tetszik nekik egy lány átintegetnek a túloldalról és köszönnek, mosolyognak. Imádom a nyelvüket, bár nem értem. :) 
Imádom a boltjaikat, a gyönyörű termékeiket, a fantasztikusan nagy választékot a zöldségekből, gyümölcsökből. A halas-pultot és a friss húsok illatát. 
Elvarázsolódtam és nem akarom többet a magyar valóságot! 

Ő sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése