csütörtök, május 10, 2012

Mi a legutáltabb házimunka, aminek már a gondolatára is elmegy az életkedvetek?

Házimunka. Én majdnem 2 évet töltöttem el itthon, mert nem volt munkahelyem - önakaratból, Emil önakaratából. Nem jártam dolgozni, mindig csak tettem a dolgom, segítettem, ahol tudtam, mint a jó kisdobos (vagy úttörő?), de a hétköznapjaim többnyire rendrakással, takarítással, vasalással és főzéssel teltek. Egészen mások voltak azok a hétköznapok, mint amiket ma élek, de nem tudnám rosszabbnak nevezni a mostaninál, persze - meglepő módon - jobbnak sem. Mindenki nagyon szeretné, ha otthon várhatná apát, nem kéne dolgozni menni, csak rendben tartani a házat és finomakat tenni este az asztalra. Ez persze nem panasz, hiszen volt időm mindezek mellett barátnőzni, kísérletezni a konyhában, tévézés közben vasalni és még sorolhatnám. Ma reggel csak felkelek és egy gyors készülődés, reggeli kombó után már ülök is az autómba és suhanok át a városon a 17. kerület felé. A kosz ekkor még alszik, hogy ne stresszeljek már kora reggel a por és a sáros ablakok miatt és valamikor dél körül kelhet, amikor a nap már régen süti. Mire hazaérek többnyire már alszik, hogy én is nyugodtan aludhassak. A hétköznapok lekorlátozódnak egy kis porszívózásra, konyhatakarításra, fürdőszobasuvickra és a főzés-bevásárlás párosra. Szeretem én a házimunkát, de nincsen rá időm. Hétvégén amikor lehetne, akkor meg jönnek-mennek a programok, miknek hatására mi is jövünk-megyünk és a takarítási vágy otthon vár a küszöbön többnyire. De a mostani vasárnapra be van tervezve egy kiadós takarítás - már alig várom!
...és tényleg. Biztosan furcsa, de már nagyon várom, hogy a levegőben szálljon az ablaktisztítóm alkoholos, citromos illata, hogy frissen vasalt ruhát pakoljak a szekrénybe, hogy csússzon a fürdőkád belseje, ahogy belelépek a csempe letakarításához, hogy felszedjem a padlóról az állatszőröket és nagy halmazba gyűjtsem őket a fotelban és zúgjon a kezemben a porszívó. Nem magát a folyamatot szeretem, hanem a végeredményt. Szeretem a tisztaság optikai részét is és az illatát is. Nincsen a takarításnak számomra olyan része, amit nem szívesen csinálok meg, amit halogatok (ha van rá időm), amit olykor kihagyok. 
Jelenleg hadilábon állok az ablakpucolással. Annyi ablakunk van, hogy egy kisebb üveggyár megélne a kicserélésükből, így ezen nem nagyon van mit szeretnem a takarítás szempontjából, de imádom, amikor besüt a nap a tiszta ablakokon és idegbajt kapok, amikor másnap a szél és az eső összekoszolja. Az utolsó két ablakpucolós alkalommal volt egy kis segítségem is, mert egyedül nem bírtam és terveim szerint a mostani vasárnap is szeretnék magam mellé egy kis segítséget az ablakok terén, de ez még képlékeny. Előbbi sorokból az következik, hogy a legkevésbé szívlelt házimunka nekem az ablakpucolás és ez tényleg így is van, de csakis az időigényessége miatt, valamint, hogy az nem is elég ennek az utálatos tevékenységnek, hogy sok ideig tart, hanem még válogat is: ne süssön a nap, ne fagyjon, ne essen az eső, se fújjon a szél és ha lehet, akkor világos is legyen, tehát még a hosszú éjszakák is kilőve.
...és akkor ejtsünk pár szót a kedvencről is: a vasalás a mániám. Pont a múlthét szombaton szereztünk be anyával egy új vasalódeszkát, ami nagyobb, mint eddig bármelyik és szebb. Egy hete itt áll a nappali közepén, minden nap találok valamit amit végig tudok simogatni rajta és kivasalni. Nem tudok betelni vele! Vasalni általában senki sem szeret - amit én nem is értek. Engem maximálisan pihentet, kikapcsol és végre nem a gyógyszeres dobozok, az ampullák és a kúpok szűkös világában kalandozok, hanem valami izgalmas tévéműsort hallgatok a tévéből - mert hát nézni közben nem lehet...! :)

1 megjegyzés:

  1. Én is szeretek vasalni, bár Jeti sokszor elzavar, mert ő gyorsabb. Hát, én meg alaposabb. :o)

    Az ablakpucolás az én mumusom is, félek, hogy kiesek. :o) Igaz, csak magasföldszint, de akkor is. Pedig nincs is tériszonyom.

    VálaszTörlés