kedd, május 01, 2012

Mi a kedvenc meséd?

Már magam sem tudom mikor és hogyan, de ráleltem egyszer a végtelen interneten egy blogra, minek neve
Annyira persze nem is volt eldugva, hiszen arra tévedtem, de az is lehet, hogy csak én jártam eldugott helyeken. Megtetszett nekem. Tetszett, hogy egyszerre vicces, ironikus, családias és kedves, így be is került az általam követett/olvasott blogok listájába. Bár nem mindig van időm nézegetni, de ma elolvastam a korábbi bejegyzéseit is és egy játékra lettem figyelmes, mely A hét gondolata nevet viseli magán. A lényege, hogy ő adja a témát, amelyről ha van nekem is saját gondolatom és írok róla bejegyzést, akkor ő azt megjeleníti a blogján. Érdekessége, hogy láthatjuk más bloggerek hogyan vélekednek egy azon témáról. 
Ennek a hétnek a gondolata pedig, ahogy a post címe is mutatja: 

Mi a kedvenc meséd?

Imádom a meséket és valószínűleg soha nem fogok felnőni annyira, hogy ez meg tudjon változni, de az ízlésem változik. Vannak mesék, amiért kiskoromba rajongtam, most pedig nem értem, hogy miről is szól egy-egy rész. Elkeserítő, mert a barátnőm pl. még mindig élvezettel nézi a gumimacikat, én pedig nem értem, hogy mi a jó benne.

Amikor még reggelente anya ébresztett, akkoriban az ébredés azokon a napokon esett a legjobban és ment a legkönnyebben, amikor Gusztáv ment reggeli rajzfilmként a Magyar Televízióban és mindennek elmaradhatatlan eleme volt a sarokban megjelenő árfolyamismertető (Bux, OTP, FTSE, stb.). Persze végigkövette a reggeleimet Frakk, a macskák réme, Kukori és Kotkoda, PomPom, Vizipók csodapók és a híres, neves, tehetséges Mekk Elek. Ezek közül nem is tudnék választani, hogy melyik a kedvenc és a mai napig is, ha meglátom ezeket a képernyőn, akkor nem tudok tovább kapcsolni. 

Persze nem csak ezeket a sorozatok szerettem gyerekként és nézem szívesen ma is. Vannak kedvenceim a hosszabb mesékből is, ami egészen pontosan a Ludas Matyi. Szerintem tudom kívülről, olyan sokszor láttam már. Másik szerelmem a Szaffi. Nem tudom, hogy miért szeretem, hiszen nem rajongok semmiért, amiben akár említve van a kisebbség és ez valamiért belopta magát a szívembe. Vizsgaidőszakban igen kedves dvd volt számomra Szaffi, mert kikapcsolt és nem gondoltam közben arra, hogy mindjárt megbukok a vizsgán, mert már megint mesét nézek! :)

Hupikék Törpikék szeretetem megvan még ma is. Annyira, hogy tegnap reggel is azt néztem. :) 
Nővérem kedvenc hupikékes története, hogy míg Anyuci a kórházban volt velem (1987.) ő és Apuci a váci moziban megnézte a Hupikék Törpikéket. Emlékezetes volt a kistestvér érkezése számára biztosan, ha másért nem hát Hókuszpókért.

... és hát szeretem a mai meséket is. A Toy Story szereplőitől teljesen oda meg vissza vagyok. Krumpli Urat rajongásig szeretem és minden látogatásomkor a játékboltba szívesen vennék egyet magamnak, aminek ki lehet cserélni az orrát a fülére, a fülét a szájára, a száját a lábára...
De bármennyire lehet jó egy mese, akármennyire lehet szórakoztató, akármennyire lehet szép a grafikája vagy jó a zenéje. Egyik sem érhet - számomra - Lilo és Stich nyomába. Erika és Dorina hozott engem össze a hawaii-i családdal, akiket egyből megkedveltem. Még a mai napig is tudom szerintem belőle az összes párbeszédet, pedig már 2 éve nem láttam a mesét. A mese szól egyben a szórakozásról és az összetartozásról, a családról. A mese figurái vannak az iPad tartómon, a napellenzőmön és a kedvenc kávésbögrémen is. Azt hiszem, hogy holnap elő kell keresnem és meg kell néznem ezt a mesét újra...


"Ohana means family. 
Family means nobody gets left behind or forgotten." 

1 megjegyzés:

  1. Lilu és Stitch! Ezerszer láttuk mi is, a legkisebbem kedvence volt. Aztán jött a Büdös körhinta, ja nem a Bűvös körhinta... ;o)

    VálaszTörlés