szombat, április 07, 2012

A feledik születésnap

Nagyon rossz dolog debrecenben decemberben születni. Persze, amikor megszülettem, akkor még ezt nem tudtam, mert ha tudtam volna, akkor biztosan megvárok anya hasában egy megfelelő időpontot a megszületésre: jó messze minden állami-, keresztény- és családi ünneptől. Azt hiszem várnom kellett volna nyárig, de akkor nem lennének meg a nyilasra jellemző fantasztikus vonásaim (... és még a végén kosnak születtem volna, ami nagyban befolyásolta volna a tinédzserkori barátkozásaimat, mert hát a legjobb barátnőm határozottan kos-ellenes volt akkoriban... hm.). Az én szülinapom eltűnt valahol 2001. környékén, mert akkorra már egy elég nagy lettem ahhoz, hogy ciki legyen a családdal ünnepelni, a barátokkal pedig már a dátum miatt nem lehetett, mert szinte már karácsony volt - szerintük. Ami miatt jól jött a karácsony előtti időpont, hogy tudtam kérni pénzt születésnapomra, így tudtam venni belőle karácsonyi ajándékot - tehát minden rokonom vett magának rajtam keresztül valami baromságot haszontalan dolgot karácsonyra.
Nem titok: december 16-án van a születésnapom. Bevallom, hogy eddig sem titkoltam, mégis igen csekély számú ismerősöm felköszöntését köszönhettem meg évről évre, mert már mindenki bejgli és halászlé lázban ég  akkor. Rólam mindig mindenki megfeledkezik, amit már megszoktam és persze a legfontosabbaknak mindig az eszébe vagyok, de azért a 25. születésnapomra szeretnék egy kis ünneplést - még én is. Na de karácsonykor születésnapi bulit?! Nem ajándékot szeretnék, nem felköszöntést, hanem szimplán olyan ünneplést, mint ami mindenkinek megadatik évről évre - ha akarja. :) Ezen apropóból...:
2012-től bevezetem a feledik születésnapot! A születésnapomat áthelyezem 2012. június 16-ra! Sütök születésnapi tortát magamnak - nem két adag mézeskalács között! -, amit a barátaimmal fogok elfogyasztani és nem lesz a születésnapomon díszlete karácsonyi égősor és adventi gyertya. Kerti parti. Sütögetés. Mindig erre vágytam, de decemberben eléggé fogvacogtatós lenne, ráadásul egy kis szerencsével úgy megfáznánk, hogy a karácsonyt is az ágyban tölthetnénk. A karácsony a kedvenc ünnepem, de nem az miatt a sok sok kamu dolog miatt, mert együtt van a család és mert a szeretet ünnepe...á-á... leginkább az ajándékokért, a csomagolópapír illatáért, a fadíszítésért, a finom ételekért és 2012-től nem fogok már szenteste senkire sem neheztelni, amiért elfelejtette a szülinapomat, mert akkor már több, mint fél éve túl leszünk az ünneplésen és tortabontáson! :)

2 megjegyzés: