szombat, március 24, 2012

Duplán becsomagolva

A mai nap - mint ahogy az mindig indulás előtt - pakolással és takarítással telt, de mindehhez most elő kellett vennem minden logisztikusi képességem. Két felé pakoltam és pont ez adta a dolog nehézségét: a csomagjaink egyik fele a itt marad és megvár minket, amíg visszajövünk, a másik fele pedig utazik velünk holnap reggel haza. Haza alig viszünk valamit, csak pár ruhát és meglepetéseket, apróságokat. Viszont, itt már vettünk a porszívótól kezdve a borospohárig mindent, így azokat szépen csomagolva kellett betuszkolni a csomagtartóba, hogy ne essen semmi bajuk. Tehát az egyik csomagolóanyag maga az autó volt, a másik pedig a gyönyörű narancssárga bőröndünk. A ruháink kukazsákokban, a használati tárgyaink szatyrokba és dobozokba kerültek. Mindezt egyedül csináltam: megkértem Emilt, hogy ne vegyen részt a szortírozásban, mert ha ketten csináljuk, akkor egyikünk sem tudja, hogy hova lettek rakva a dolgok, így meg legalább Én tudom egy magam. Reggel kezdtem a munkát ébredés után és mire minden ruhát áthajtogattam, bezsákoltam, szortíroztam, pakolásztam ... majd elvittük és leparkoltuk az autót egy itteni magyar pár udvarára, hazatérve - a Csillag születik nézése közben felsöpörtem az egész házat, majd felmostam. Lassan 11 óra, de végre túl vagyok egy jól eső zuhanyon is és egy kiérdemelt hajmosáson a Lush samponom utolsó piciny letört darabjával. Felfrissültem = majd el alszok! :)

A fárasztó csomagolás képekben.

Holnap reggel 8-kor már indulunk a repülőtérre, de - sajnos - az alvásunkat, ébredésünket és kelésünket megkavarja egy kicsikét az óraállítás, ami itt is van, így most tulajdonképpen egy órával kevesebbet alszunk, ami nem is baj, csak félünk, nehogy elrontsunk valamit és ne jó időben ébredjünk. Nem lesz nyugodt éjszakánk. Máskor sem tudok nyugodtan aludni utazás előtt az izgalomtól, nehogy lekéssük a gépet, de ez most tesz még egy lapáttal a félelmeimre. Remélem, hogy nem a taxis fog ébreszteni! :)

Az elmúlt 2,5 hónap nagyon jól telt ezen a fantasztikus helyen. Annyira szeretek itt lenni, hogy a megbetegedésemig egyetlen porcikám sem vágyott Magyarország irányába sem. Nyilván szeretnék már találkozni a családtagjaimmal és a barátnőimmel, de ezektől eltekintve, amik természetes vágyak nincsen honvágyam. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy jó magyar, hogy semmi sem hiányzik otthonról soha, de már megint megfogalmazódott ez a gondolat bennem. Biztosan gyorsan telt az idő a sok sok vendég turnusváltása miatt, ami olykor kényelmetlen, olykor fárasztó volt és jobb lett volna kettesben tölteni és élvezni az időt, de ez most így alakult és majd legközelebb kevesebbet leszünk másokkal elfoglalva és sokkal jobban magunkkal.
Öt vendégünk volt, hét és fél héten keresztül, összesen pedig 11 hetet töltöttünk el itt.
Visszatérünk! De először eszünk otthon egy jó csirkemájat hétfő este, mert már nagyon ki vagyunk rá éhezve! :)
...már alig várom, hogy Budapesten csomagolhassak, valamint izgulhassak a reggeli ébredés és a repülő miatt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése